Hasnyálmirigyrák

Annak ellenére, hogy a hasnyálmirigyrák relatíve ritka a többi emésztőrendszerből kiinduló daganatos megbetegedésekhez képest, az elváltozás a nyugati országokban a negyedik-ötödik helyet foglalja el a halállal végződő rákos megbetegedések listáján. 

Világszerte a nyolcadik, míg az Amerikai Egyesült Államokban a negyedik helyen szerepel a férfiak és a nők körében egyaránt (a tüdő, a mell, a prosztata, a végbél és a petefészek daganatos elváltozásai után).

Évente átlagosan 230 000 új esetet diagnosztizálnak világszerte, ebből 31 000–42 470-et az Egyesült Államokban. Az elváltozás előfordulása gyakoribb a nyugati típusú, iparosodott társadalmakban; a betegeknek megközelítőleg 60%-a a fejlett, míg 40%-uk a fejlődő országokból kerül ki. 

A rák magas halálozási arányszámmal (mortalitással) bír a következő országokban: Dánia, Svédország, Finnország, Írország, Ausztria, Csehország,

Szlovákia és Magyarország. 

Ezzel szemben alacsony a halálozási arányszám Hongkongban, Spanyolországban, Görögországban, 

Portugáliában, a volt Jugoszlávia utódállamaiban, Indiában, Kuvaitban és Szingapúrban. 

1992-ben ~28 000, 2005-ben ~29 000– ~30 000, míg 2010-ben mindezidáig ~36 800 amerikai állampolgár halálozott el ebben a betegségben.

A hasnyálmirigyrák évente Európában átlagosan 40 000, Japánban pedig 19 000 ember halálát okozza. Ezzel a számmal a halállal végződő összes rákos megbetegedések 5%-áért, míg az emésztő szervrendszerből kiinduló, szintén halállal végződő rákos megbetegedések 22%-áért tehető felelőssé. Aggasztó tény, hogy a rák előfordulási gyakoriságának mértéke (100 000 főből 12 beteg) 1930-tól a duplájára emelkedett – különösen a női populáció körében. A betegek 80%-a 60 és 80 év közötti. A nyolcvanadik életévüket betöltő személyek 40-szer nagyobb valószínűséggel lesznek hasnyálmirigyrákosak, mint a negyedik évtizedükben járó embertársaik. Gyakrabban fordul elő férfiakban, mint nőkben (2:1) illetve gyakoribb afroamerikaiakban, új-zélandi maorikban, valamint az őslakos hawaiiakban.

Klinikai megjelenés

A hasnyálmirigy csatornáiból kiinduló daganatos elváltozások a hasnyálmirigy exokrin állományából kiinduló daganatok 90%-át teszik ki. Az elváltozások az esetek 67%-ában a hasnyálmirigy fejében alakulnak ki, és a diagnózis időpontjában már 2 centiméteres méreteket öltenek, amelyek a sebészi beavatkozás idején elérhetik az akár 2,5–3,5 cm-es nagyságot is. Méretüknél fogva összenyomhatják a hasnyálmirigy vezetékét, a közös epevezetéket (sárgaságot eredményezve), vagy akár a patkóbelet is, vérzést és bélelzáródást okozva. A hasnyálmirigy testében és farkában kialakuló elváltozások kevesebb tünettel járnak (mivel távolabb helyezkednek el a közös epevezetéktől). Felfedezésük időpontjában nagyobb méretűek (6–7 cm), előrehaladott szövettani jellegeket mutatnak és műtétileg nem kezelhetők, nem távolíthatók el (nem rezekálhatóak).

A legtöbb esetben a diagnózis felállításakor a betegség már előrehaladott állapotban van (70–80%-ban áttétes), és mindössze a páciensek 15–20%-a alkalmas sebészi beavatkozásra. Habár a távoli áttétképzés lehetséges, az elváltozás leggyakrabban a környező struktúrákat (máj anatómiája, gyomor, patkóbél, vastagbél, májkapugyűjtőér, bélfodri artériák szűri be. Az 5 éves túlélés esélye továbbra is alacsony: 3–5% (3% [1983–1985], 4% [1998–2002]. Diagnosztizálása után a betegek jelentős hányada egy éven belül elhalálozik ennél a ráktípusnál, miközben csupán 1 százalékuk marad életben tíz évvel a betegség kimutatása után.

 

A hasnyálmirigyrák leggyakoribb tünetei

A hasnyálmirigyrákot „néma gyilkosnak” is nevezik, mivel a korai elváltozás tünetszegény,[ és a későbbi tünetek az esetek többségében nem specifikusak. Ennek következtében a rákos elfajulást nehéz diagnosztizálni, a diagnózis szinte mindig késői, áttétes állapotban születik meg.

Lehetséges tünetek és jelek

• Övszerű felhasi fájdalom az esetek 73–74%-ban.
• Jelentős (látszólag indokolatlan) fogyás az esetek 60–74%-ában.
• Az étvágy csökkenése, anorexia az esetek 70%-ában.
• Fájdalmatlan, mélyülő icterus (sárgaság)az esetek 65–72%-ában.
• Hasmenés az esetek 27%-ában.
• Gyengeség az esetek 21%-ában.
• Tapintható epehólyag az esetek 9%-ában.
• Székrekedés az esetek 8%-ában.
• Melena (szurokszéklet, vérszékelés)az esetek 7%-ában
• Hematemezis (vérhányás) az esetek 7%-ában.
• Hányinger/ az esetek 6%-ában májkapugyűjtőér
• Migráló thromphlebitis (Trousseau-jel/tünet)az esetek
• Sötét vizelet
• Zsírszéklet (Steatorrhea)